A kötelező szülőtartásról

Nem tehetek róla, de beleborzongok szeretett kormányunk eme új elképzelésébe. Nem tetszik már a megfogalmazás sem. Szülőtartás? Ez majdnem olyan, mintha ebtartásról, állattartásról és hasonlókról lenne szó.

Tehát ezentúl törvény és rendeletek által szabályozott módon is kötelező lesz szeretni és eltartani megöregedett szüléinket. Lehet, hogy szeretni nem is kell, csak eltartani? A gondoskodást, figyelmet, szeretetet pénzzel megváltani?

No rendben van, ezzel le is vettük a kormány és a központi költségvetés válláról a nyugdíjak kínos terhét. De mi van akkor, ha szerencsétlen gyermekeink maguk is a megélhetésükért küzdenek? Mi van akkor, ha egy-két gyermek és mondjuk egy kereső mellett, nyakukban a rengeteg járulék és adó megfizetésével,  még a legszükségesebbre is nehezen futja?

Régen is megoldották, amikor nyugdíj sem volt. Mondják szeretve tisztelt honatyáink. Vajon kipróbálta-e már egyikük is, hogy férne el mondjuk egy  lakótelepi lakásban a nagycsalád több generációja, hogy ne kelljen külön költeni a szüle étkezésére és lakhatására, mint régen?

Lehet, hogy kiegészítő javaslatot kellene fűzni a tervezett törvényhez? Mondjuk állami pénzen, nagy költségvetéssel, és haveri közbeszerzés alapján létrehozni az új  hungarikumnak is számító TAIGETOSZT?

Vagy kérjük meg, ahogyan a hírek szerint újabban Koreában  - a keleti nyitás szellemében - szeretett öregeinket, hogy legyenek olyan kedvesek önként és sietve meghalni, hogy ne veszélyeztessék utódaik megélhetését?

Már csak az érdekelne, hogy akik ezt a zseniális törvényjavaslatot kitalálták és menedzselik, hogyan oldják meg ezt a kérdést. Lehet, hogy jó időben és jó (köz)pénzből már gondoskodtak a kedves felmenőkről?