2016. nov 11.

Fésületlen gondolatok

írta: civilhang
Fésületlen gondolatok

Mi lehet az, ami egy hozzám hasonló nagyi-korú embert blogírásra késztet, ha nem a gyermekei, unokái és azok utódai sorsa iránt érzett aggodalom, felelősség. Az én nagyanyáim még naplót és emlékkönyvet írtak… Hát ennyit változott a világ.

65 év épp elég ahhoz a mai felgyorsult világban, hogy az ember megérjen néhány történelminek is nevezhető sorsfordulót.

Az itt közölt irományok - nevezzük emlékképeknek -, a gondolataim, emlékeim rendezése miatt, no meg azért születnek, hogy elmondjam gyermekeimnek mindazt, amire élőszóban ma már nincs idő.

Nagy valószínűséggel valóban fésületlen gondolatok lesznek, egymástól távolinak tűnő események, élmények, dolgok reflexiói. Ami mégis egybefűzi ezeket a mozaikokat én magam vagyok, akinek mindehhez köze volt és van.

Az is lehet, hogy néha megbotránkoztatok valakit barátaim, szeretteim közül, ellentmondást váltok ki belőlük. Nem baj, mert a kép így teljes…

Kinek mondja el az ember kendőzetlenül a kételyeit, gondolatait, alkalmasint dühét és felháborodását, ha nem azoknak, akik fontosak számára.

Nosztalgiával, sőt irigységgel gondolok arra a régi világra, amikor a nagycsaládban még elmesélték, hogyan is volt az régen, a gyermekkoruk, az életük történeteit, tanulságait.

 Hogy megértsük mivégre is voltunk e világban vissza kell fejteni az életünk fonalát, s értelmezni, átgondolni mindazt, amit valaha egyszerűen csak meg- és átéltünk, belesodródtunk, vagy valamilyen megfontolás alapján döntöttünk. Visszatekintve mindez más értelmet nyer, s talán kiadja azt az aranyfonalat, ami a küldetésünk volt.

Tartozom még egy magyarázattal: hogy miért civilhang a blogcím. Mert nagy szükségünk van a civilek hangjára, érzéseikre és gondolataikra közéletünk felelősségteljes formálásában is. Többé a civil sem lehet  elefántcsonttoronyba zárkózó magánember.

A sorsunk összefonódott, összeölelkezett...

Szólj hozzá