Ma 2018. január 3. van, Genovéva és Benjámin napja.

A reggeli órákban, úgy 8 óra 05 perc táján csörgött a telefonom.  A kisunokám születését várom, aki az újév hajnalán jönne a világra, ezért felvettem a telefont, bár még kicsit álomittasan…

Mit tesz Isten, a Nemzeti Közművek munkatársa keresett gázszámla tartozásomra figyelmeztetve.

Elsőként is beazonosítási adataimat kérdezte, s katonásan közölte azt is, hogy beszélgetésünk rögzítésre kerül.

Mivel az elmúlt napon egy könyvleadáson dolgoztam a késő esti órákig, nem voltam teljesen üzemkész állapotban, így nem kérdeztem vissza az ő azonosító adataira és nem kapcsoltam be a saját telefonom rögzítőjét, hogy én is felvegyem beszélgetésünket.

Tudom, ezt kellett volna tennem… De így szépen engedelmesen válaszolgattam kérdéseire, és tájékoztattam arról, hogy az év utolsó napjaiban teljesítettem azon befizetéseimet, amit reklamált. 

Hát akkor még nem kerültek könyvelésre, volt a válasz…

Csak miután letettem a telefont gondolkodtam el a dolgon, hogy vajon miért késik a könyvelés és miért oly sürgős a behajtást közlő telefon…

 Ez a gondolatmenet ösztönzött arra a képzetbeli beszélgetésre, amit, ha észnél vagyok, másként kellett volna tennem:

• Én XY vagyok, itt és itt, ekkor és ekkor születtem… Megkérdezhetném, hogy Ön hol és mikor látta meg a napvilágot?? No nem személyeskedésből szeretném tudni, csak azért, hogy tudjam egy nyelvet beszélünk-e…
• Nem érti? Akkor elmondom… Hallott-e már a hócipőről? Nem az újságra gondolok, hanem a valódira. Látott már valaha ilyet? Hogyan is láthatott volna, hiszen ezt csak az én korosztályom: a 60-tól a halálig ismeri… Képzelje el, nekem még volt hócipőm. Gumiból készült, amolyan kalocsni féle volt. A cipőre kellett ráhúzni, hogy a hóban – akkor még kemény havas telek voltak – járni tudjunk.
• Felül, a bokánál egy patentos gomb rögzítette. Sajnos nem zárt tökéletesen, ezért gyakran tele is lett a hócipőnk…
• Hát valahogy így vagyok vele ma is, ezen a januári reggelen, a nem létező hócipőmmel…

A Nemzeti a Közszolgáltató kerekei és feldolgozási mechanizmusai oly szépen pörögnek, vajon miért csak a behajtások rögzítése és nem a befizetések feldolgozása ügyében.

Miért is érezhetem úgy, hogy ez a Mindenható Nagy Testvér rajtam, rajtunk tartja ám a szemét, bármikor számonkérhet, felhívhat, kérheti a személyes adataimat, anélkül, hogy magát is számonkérné, igazolná…

Ma, a képzetbeli beszélgetésünk után arra gondoltam, hogy szükségem, szükségünk lenne egy Nemzeti Hócipőre is… s talán lesz hozzá elég hó is…