Az elmúlt napokat egy általam igen tisztelt régi barátunk – volt kormányzati szereplő és kisebbség-politikus  - társaságában töltöttük.

Most hosszú idő óta volt alkalmunk nyugalomban, minden sürgetés és külső hatás nélkül beszélgetni.

A biztos alap: a barátságunk, eszmei meggyőződésünk közössége, keresztényi elkötelezettségünk és ezzel kapcsolatos közösségi múltunk számtalan eseménye, élménye.

A megdöbbentő, mondhatnám megrázó élmény, hogy milyen ékeket volt képes verni közénk a mai magyarországi politikai megosztottság.

A pozitívum, hogy éppen a múltban felépített közösség és értékek nyomán soha sem feltételeznénk egymásról rossz, vagy ártó szándékot, akaratot.

Mégis megrázó, felkavaró az a véleménykülönbség, amivel hazánk aktuális sorskérdéseit – különös tekintettel a kormányzó „elit” tevékenységét illetően vélekedünk.

Nem szándékom, és nem is tudnám tételesen felsorolni az érintett vitatémákat, összefoglalóan csak annyit mondanék, hogy a hatalmi elit felelőssége, az ország hogyan-továbbja volt a beszélgetés központi témája. Ehhez kapcsolódóan a nép-nemzeti és a liberális kozmopolita szemlélet évszázados ellentétpárja is.

Számomra az örök kérdés mindkettő vonatkozásában a hiteles képviselet kérdése volt. A saját szegényes és hétköznapi tapasztalásom alapján azt látom, hogy mindkét irányzat érdekorientált és hiteltelen figurák játékterepe…, akiknek semmi sem drága és nem a saját, hanem a kisemberek bőrére játsszanak…

A barátunk egyik érve az elmúlt rendszerek politikai-erkölcsi korruptsága volt, amit a mostaniak csak átvettek és továbbfejlesztettek.

Sajnos ez számomra nem vigasztaló és nem is elfogadható érv… ahogyan az sem, hogy nincs elfogadható alternatíva…

Ha nincs, ki kell küzdeni és megteremteni, mert a lét, a tét …

A nagy kérdés: mi ebben mindannyiunk személyes felelőssége, mit tehetnénk és kell tennünk nekünk, kisembereknek, gyalogos és útszéli állampolgároknak…