Azt kérdezte tőlem a minap egyik barátom, hogy miért posztolok a 2024-es olimpia ellen. Nos elgondolkodtam azon, hogy a  kézenfekvő válaszokon túl - mint az ország jelenlegi helyzetében pl. az egészségügyben, az oktatásban, a szociális szférában lenne fontosabb prioritás is -, mivel is illusztrálhatnám a kételyeimet.

Az is elcsépelt lemez, hogy természetesen az ilyen beruházások csakis és kizárólag bizonyos kivételezett haveri körök zsebeit dagasztják. Erre az a válasz, hogy mindenkinek maga felé húz a zsebe, és ez így van rendjén.

Tetszik-nem tetszik most az új nemzeti burzsoázia kiépítése zajlik. Egyesek odáig mennek, hogy új reformkorról, széchenyikről és kossuthokról beszélnek... Hát nem tudom...

Egy biztos, Széchenyi és társai nem a közpénzből építkeztek, a saját magán vagyonukból áldoztak a haza javára.  

De én optimista vagyok, és még mindig nem adtam fel a reményt, hogy egy szép napon arról értesülök a közmédiából, hogy az új oligarchák szociális létesítményeket finanszíroznak a halmozottan hátrányos térségekben, esetleg téli menhelyeket létesítenek a kihasználatlan stadionokban. ...

De lépjünk is túl ezen, nézzük mint mond a látvány, és miről árulkodnak a számadatok.

Analógiaként a vizes világbajnokság beruházásai kínálkoznak. Ha ez így működik, vajon mit várhatunk az olimpiai pályázat megvalósítása során, amit tetszik-nem tetszik lenyomnak a torkunkon.

A világbajnokság rendezési jogát még 2013-ban nyertük el. Akkor így nézett ki a vizes világbajnokság központi helyszínének látványterve:

 (Forrás: mnsk.hu)

 A helyszín a  budapestiek által közkedvelt, hajdani Dagály Stand és Gyógyfürdő, ami  valaha ilyen volt:

 (Fotó: skyscrapercity.com)

 A pályázat megnyerése után elszabadult az építészi fantázia és ilyenre módosultak a tervek, több átalakítás  után 25 milliárd forintnyi költségvetéssel:

 (Forrás: mnsk.hu)

Aztán jött a mindet felülíró megvalósulás, ami így néz ki közel 50 milliárdért:

 (Fotó: Magyar úszószövetség/Facebook)

Ha mesebeli példával élek, akkor ez a rút kiskacsából hattyúvá-változás fordított története... De legalább büszkék lehetünk, mert sokszor annyiba kerül.

Hát így mulatnak a magyar urak, mi meg sírva-vigadunk az ősi magyar virtus szerint. Merje valaki azt mondani, hogy ez nem nemzeti büszkeség!