2017. jan 03.

Keleti nyitás, avagy a történelem fintora

írta: civilhang
Keleti nyitás, avagy a történelem fintora

szelkakas_72_cm_macska.jpgSokat gondolkodom mostanában a történelem forgandóságán. Az én, immáron emberöltőnyi életemben is bekövetkezett néhány történelminek is nevezhető sorsforduló.

Ahogyan mondani szokták, még a „vasfüggöny” mögött dobott le a gólya. Így hát akaratlan kortanúja lettem a szocializmusnak nevezett érának.

Tanultam oroszul is annak rendje és módja szerint legalább 6-8 évig. Voltam persze úttörő és még KISZ-es is, ez automatikusan vele járt a gimnáziummal. Tisztséget nem vállaltam, s amint lehetett ki is váltam a csapatból.

Az oroszokról hallottam a sok rosszat és jót is. Mint az irodalom és a művészet kedvelője elolvastam minden elérhető orosz klasszikust, és mélyen megérintett a titokzatosnak és ellentmondásosnak tűnő birodalom. Életközelségbe akkor kerültem ezzel a világgal, amikor 86-ban a gyermekeinkkel együtt követtem férjemet több évig tartó tudományos kiküldetése kapcsán Dubnába.(Itt volt a hajdani KGST országok Egyesített Atomkutató Intézete.)

Senkit nem akarok most a több évnyi tapasztalat részleteivel untatni, összegezve csak annyit, hogy nagyon sok jó és igaz emberrel találkoztam. Csak a barátok elbeszéléseiből és a szórványosan érkező hírekből követtük onnan a távolból nyomon az itthoni rendszerváltozás eseményeit, és annak az „ifjú demokrata gárdának” a megjelenését és élre-törését, akik az elhíresült „ruszkik haza” szlogennel törtek be a köztudatba.

93-ban járt le a kiküldetés, s visszatérve integrálódtunk az „újvilágba”, ami utólag értékelve sajnos nem is annyira új, sőt megőrizte a régi világ legtöbb hibáját, elveszítve annak előnyeit: pl. az oktatási és szociális jogokhoz való egyenlő hozzáférés, a társadalmi egyenlőség terén.

Sok víz lefolyt a Dunán és a Volgán is azóta, s eljutottunk a „ruszkik haza” jelszótól a keleti nyitásig, sőt amint olvasom a rubel-forint elszámolás lebegtetéséig, és a paksi fejlesztésekig… Hát erre mondom, hogy a történelem fintora. Még emlékszem, hogy anno Moszkvában a legkeresettebb árucikkek közé tartoztak a magyar konzervek, élelmiszerek …

Most lehet, hogy megpróbálkozunk az elveszett Paradicsom újra-hódításával?

Ez hát a kereskedelmi és politikai érdekek folytonos, törvényszerű változása? Számomra a moralizálás szándéka nélkül most csak az a kérdés, hogyan tudjuk mindezt egy emberi életen belül mi, moralitással megvert-megáldott humán lények feldolgozni… Hogyan állítsuk be az irányzékot, ha nem akarunk lelki hajótöröttek lenni…

Szólj hozzá