Ez jutott eszembe az alábbi cikk (Castro, a hős és az ellenség) olvasásakor is, és felidéződött bennem egy furcsa történet is, amit Oroszországban egy idős asszonytól hallottam.

A lakásában az orosz otthonokban szokásos gyertyákkal környezett ikonok sorában láttam Sztálin ikonszerű képmását is. Amikor megkérdeztem, hogyan férnek meg egymás mellett, elmesélte az ő személyes kis történetét, amiben a véreskezű diktátor valahavolt emberi arca rajzolódott ki egy pillanatra.

A történelem ismétli önmagát. Hogyan lesz egy igaz célokért küzdő emberből mások életével sáfárkodó politikus és később diktátor? Attól félek, nem kell messzire mennünk ma sem a példákkal.

Van egy mondás, miszerint "a pokol útjai jószándékkal vannak kikövezve"

... A nagy kérdés, hogyan lehetséges megállni ezen az úton?...

(F.M.)

 Íme a gondolatsort elindító, hivatkozott cikk:

http://erdelyiriport.ro/tarsadalom/castro-a-hos-es-az-ellenseg